micsoda szülinapi hétvége! haverok, buli, marhatorta...király volt. :) a kétévest mindenki köszöntötte, aki szereti, szombaton kajaorgia, vasárnap szabadtéri móka Fannival, pogácsázással egybekötve, egy szava nem lehetett :)

Szokásos küzdelmünket - kivel menjünk ma sétálni - mostanság Macival játsszuk el.

Magamhoz veszem a pórázt. Polka hevesen hullámzik (így fejezi ki az örömét, mivel nem ugrálhat fel), majd elrohan a macijáért. Felsorakozik az ajtó előtt, Maci a szájában.

- Ereszd! - Polka lepottyantja maga elé a maciját. - Jól van Polka, jöhetsz! Macit lelkesen felkapja. - Polka, Maci marad! - Engedelmesen leül, Maci a szájában. - Nem, Polka, te jöhetsz, Maci marad - Kicsit megzavarodva ül, ugrásra készen, Maci a szájában. Ereszd! Elereszti. Jöhetsz! Kirohan az ajtón, Maci persze újra a szájában. Itt már nem tudom, hogy sírjak, vagy nevessek, de azért próbálom a röhögést elfojtani, és komolynak mutatkozni. Polka!!! Maci marad! Ereszd, Add ide! Macit visszahajítom a lakásba, és megpróbálom röptében megfékezni a Maciért visszarohanó Polkát. MONDOM, MACI MARAD!... és így tovább...

Ha elég ügyes vagyok, akkor a százszor elismételt két ellentmondásos vezényszó, de leginkább a kutya fizikai korlátozása ereményeként, immáron macitlanul el tudunk indulni sétálni.

Polka pedig boldog, hogy mekkorát játszottak. Ő és Maci.

Újra élek. Mindenféle értelemben, de most itt, Polka blogján a mi közös két évünk újra átélésére gondolok. Hiszen mindjárt kétéves lesz ez az egykor ötkilós (most 21...) kis pamacs!

Ennek örömére tegnap újra elolvastam a régi bejegyzéseket a kezdetektől, és olyan jó érzés volt megint átélni a régi emlékeket. Megállapítottam, hogy bár néha elhanyagoltam időnként a blogot, akkora kincs ez a napló! Hiszen nélküle biztosan nem emlékeznék a felére sem, ha akkor frissiben nem írtam volna meg. És a weben ráadásul kollektív emlékké válik a kettőnk kis élete. Szóval rácsodálkoztam egy-két momentumra, amit még így másfél év viszonylatában is majdnem elfelejtettem. Az első álmatlan éjszakák, a törekvéseim, hogy a hálószobám tabu legyen, a mindent megevés/szétrágás, a kis dominanciaharcok. Az oltások, a parák, az állandó dokihoz járás. Olyan sok remek közös élményünk van, kicsi maceszpolkám, és mennyi áll még előttünk :)

Akárhogy is van, még ha néha eszembe is jutott mostanában, hogy tényleg mekkora kötöttség egy kutya, mennyi lemondással jár, mégis olyan jó, hogy van, és nagyon máshogy volna, határozottan rosszabb volna nélküle.

Polka a legjobb barátjával és

hálótársával.

Másodjára voltunk március 14-én, vasárnap terelni Vasadon.

Polka önbizalma nő, megállás nélkül ugatva száguldozott a birkák körül. Igaz, most csak egy rövid körre tudtunk bemenni, mert a tegnapi alkalom inkább amolyan télűző birkapörköltöző baráti találkozó volt a htc-ben (www.dogheart.hu/htc), de így is nagyon élveztük. Nekem a juhászszerepet azért még gyakorolnom kell :)

képek az indafotón, hálás köszönet érte Barbinak (HTC) (http://indafoto.hu/polkablog/tereles), egy kis ízelítő:

amúgy kalandos nap volt, elfogyott a benzinem Vasad felé az autóút közepén... vontatás, vontatókötélszakadás, majdnem kamionra futás, leállás újra, benzinvásárlás (méregdrága kannába...) nem részletezem tovább, szívem szerint mentem volna haza azzal a lendülettel, hogy végre elindult a kocsi, de nem akartam kicsellózni Polkával - és nem bántam meg :) innen köszönöm mindenkinek, aki megállt, hogy segítsen, és külön annak az úriembernek, aki végül vontatott, aztán bevitt a benzinkútra kutyástúl, és visszavitt a kocsimhoz. Köszi!

a tiéd lehet a lenti képen látható két tündépofi pon/lengyel-alföldi juhászkutyusnak az egyike, ha rendelkezel sok türelemmel, szeretettel, elegendő szabadidővel, és vállalod, hogy tényleg jó gazdája leszel.

a kutyus fiú, nyolc hónapos, hobbicélra (vagyis nem kiállításra, tenyésztésre) adja el jelenlegi tulajdonosa jelképes összegért.

ha érdekel, kommentelj e-mailcímmel, és tájékoztatlak a részletekről.

feszesen élünk mostanában, 5.30-kor ébresztő, 6-kor indulunk a Gellért-hegyre, 7-ig megmásszuk a hegyet (szigorúan felcaplatunk a Szabadság-szoborig, és csak utána van játék). muszáj, mert fél 9 körül el kell indulnom, ha 6-ra (etetésre) haza akarok érni.

ma reggel Polka (miután már többször találkoztak), úgy döntött, a Kira nevű keverék juhászkutyust beengedi a bizalmi körébe. erre Kira ellopta Polka teniszlabdáját, és a zsákmánnyal a szájában szédületes körvágtába fogott a nagy placcon. Polka utána, és a két juhász szabályos terelőkörben eszetlen gyorsan rohant - a teniszlaszti nagy kincs, főleg, ha a másiktól szerezte, ezt minden gellért-hegyi eb tudja. Kira gyorsabbnak bizonyult, Polka egyre dühödtebben csaholt, de nem jutott eszébe, hogy berakhatna vmi flikkflakkot a körbe. hja, az ösztönök...

ezen felbuzdulva, eszembe jutott, hogy már régen akartam vinni az én lelkes munkakutyámat szedált birkákat terelni vidékre. most megtaláltam a helyszínt, Vasadra megyünk, remélem, már most vasárnap.

telefonos beszélgetés anyukámmal, a bébiszitterrel:

- Na és, jól elvagytok Polkával?

- Ó, persze, nagyon! Épp főzök neki.

- Főzöl? Minek? (megjegyzés: több kiló tápot küldtem a kutyával) Mit?

- Ököruszálylevest.

- MIIIIIIIT????!!!

- Hát...ököruszálylevest. Nagyon szereti...

- Azt mindjárt gondoltam... Gyerünk, valld be: mivel eteted a kutyát?

- Ööö, hát semmi különös... tegnap tojásos lecsót ettünk.

(Két hét múlva Polka felháborodva meredt a nagyira, aki tápot próbált - jobb híján - vacsira adni neki)

ööö, kezdem ott, hogy azért történt Polkával egy és más, amióta a gazdája hanyagolja a blogját... no, nézzük csak.

pl. kitört a foga. természetesen ez is akkor történt, amikor én épp két hétre elutaztam dolgozni, így már csak azzal szembesültem, h a kutya egyik metszőfoga ketté van törve. kutyafogorvos, sajnálkozás, altatás, kihúzás. vigasztalás: marad még 41. igazolás: sérülés miatt hiányzik.

aztán azóta újra van hó, így a nemzetközi zergehelyzet fokozódik. a hószerelem változatlan.

nagyobb baj az, hogy szakadt a falkánk, ettől Polka megőrült. fél, ebből adódóan agresszív. most keresek egy kutyaterapeutát. tényleg. nem tudom kezelni sajnos, és nem akarom, hogy rosszabb legyen a dolog.

járunk a Normafához nordic walkingolni, ez úgy néz ki, h a kuty szorosan a jobb lábamhoz tapadva minden lehetséges módon megakadályozza, h a botot rendesen tudjam használni. ő élvezi. :)

aztán van egy új barátnőnk, Bodza, a pulilány. vele kirándultunk Nógrádban, a két kutya nem is zergézett, hanem "pillangózott" a félméteres szűz hóban. szerencsére Bodzát szereti, érdekes módon első pillanattól minden konfliktustól mentes a kapcsolatuk. valószínűleg azért, mert Bodzi nagyon békés, imádnivaló vaú. :)

ez azért is jó, mert Polka néhány hónapja úgy döntött, hogy kialakultnak tekinti a kapcsolati hálóját, így köszöni, új kutyákkal nem óhajt már megbarátkozni. a régiek, pl. Fanni, a weimari vizsla jöhet bármikor (jön is, messziről levadássza az én izgága ebemet), az ismeretlenek pedig maradjanak is azok. hát így.

Ma egyéves Polka!

Isten éltessen sokáig, kicsi maceszgombóc :)

Amit eddig Polka elfogyasztott, kisebb-nagyobb egészségügyi problémákat okozva ezzel magának:

- 1 bringás bukósisak

- fél pár harisnya

- 1 sál

- 1 sísapka

- papírok, csekkek számolatlanul

- játékok (vatelin) bele számolatlanul

- 1 pár bőrcipő

- 1 pár bőr papucs

- 1 irattartó műanyag "bugyi"

- 1 műanyag tál

- strasszok (módszeresen az összes) egy pár kesztyűről

- 1 fogkefe (embernek, nem kutyának való)

Vajon miért kaptunk a múltkor (a műanyag tál után) házi használatra kontrasztanyagot az orvostól?

Felettébb röstellem, hogy így elmaradtam az élménybeszámolókkal, de még mindig nettelenül tengetem a mindennapokat, és csak a benti gépemen keresztül tudnék mesélni, az pedig nem illik. Amit most csinálok, az tehát illetlen. :)

Viszont most muszáj volt jelentkeznem, az ok pedig Polka csudi mókás reagálása a hóra.

Valami olyasmit produkál, ami engem leginkább Tigris jelenetére emlékeztetett a Micimackóból. Négy lábon hatalmasakat ugrál a hóban, kb. mint egy nyuszi. Tényleg. Rugós kutya. Kééééész :)

Még nem tudtam dokumentálni, így illusztrációnak íme a filmjelenet:

Nagyon régen nem jelentkeztem, ennek elsősorban az otthoni net hiánya, másodsorban a síelés volt az oka :) Polkát nagy elhagyatottságában anyukám vette otthoni gondozásba, és remek egy hetet töltöttek el együtt. :)

És hát igen, felnőnek a gyerekek, Polka egy hete tüzel. Nyűgös, és vért pötyögtet, ahol jár. Továbbá módfelett büdös, de úgy igazán. Ma reggel 40 percig fésültem, hogy legalább kicsit normalizálódjon a külseje, letörölgettem a bundájáról a vért, ilyesmi. Addig kár fürdetni, amíg ezen nem lesz túl, utána viszont irány a kozmetikus. Másnál is ilyen drámai az első tüzelés?

...írok, mert még mindig offline* vagyok, a munkahely meg ugye nem polkablogolásra való :)

*a kiváló pannonnál a szétesett (mert gyárilag ócska) usb modemet nem javítják, nem cserélik, de vehetek 40 ezer forintért újat. Brávó, Pannon.)

Fantasztikus élmények vannak mögöttünk, Polka volt Mánfán rokonlátogatóban, remekül érezte magát pon-társaságban, részletek később.

Most pedig napköziben van, roppant izgi, este fél 6-kor hozzák haza. Hát, kíváncsi vagyok...

Míg Magyarországon SchGergő kollégán kívül még senki nem hallott lengyel-alföldi juhászkutyáról, ami nem is olyan meglepő tudva azt, hogy nagyon optimista becslések szerint van belőlük 50 az országban, Amerikában külön könyv is jelent meg róluk, sőt... Az alábbi képek pusztán ízelítőül szolgálnak:

és a java, egy origin Santa Pon:

Mindenkitől elnézést kérek, nagyon offline vagyok, amióta nincs mobil internetem otthon. Napokon belül veszek egy új kütyüt hozzá, és akkor aktivizálom magam.

A hét újdonsága, hogy Polka éjszakánként gondol egyet, felkel, kiballag az előszobába morogva, majd ugat kettőt az ajtóban. Házat őriz a szentem...

hogy ha eső van, sár is van...

Nehezen tudnám megcáfolni. :D

Elkövettem azt a hibát, hogy a tegnapi eső után ma elvittem a kölköt oviba. (Izé, az úgy volt, hogy a belváros már száraznak tűnt) A második hibám az volt, hogy a kocsit kint hagytam az oda vezető aszfaltúton, mert csak addig gondoltam át a dolgot, hogy ha az oviig vezető földút csupa sár, akkor a kocsi a nyári gumikkal könnyen megcsúszhat, tehát biztonságosabb lesz gyalog....

Az már nem jutott eszembe, hogy azon a sáron a kutyát is végig kell húzni... ööö... pedig akkor jó ötletnek tűnt... :S

na szóval, mire a párszáz méterrel odébb lévő bejárathoz értünk, a kutya már csupa sár volt, ehhez jött még egy óra rohangálás a benti félig havas latyakban, majd ugyanez az út visszafelé, és ez épp elég volt ahhoz, hogy Polka elérje a "kutyaovi legmocskosabb ebe" kitüntető címet. szó szerint folyt róla a sár...

betuszkoltam a kocsiba, itthon pedig irány a fürdőkád. Most itt szárad előttem a szőnyegen, belealudt ebbe a kemény délelőttbe, és épp egy boldogabb, vagyis kád, kutyasampon, és bontókefe nélküli világról álmodik.

A képeken az látható, ahogy vitustáncot jár a fürdés után a szőnyegen...

kommentár nélkül...

Polka 16 kilogramm, by the way. A felnőttkori standard 18, nem tudom, kezdjek-e aggódni :)

Kozmetikusnál volt a kölök! Eccerűen olyan gyönyörű lett, hogy rá sem lehet ismerni, komolyan! De beszéljenek szavak helyett a képek:

- ez a hároméves Noémi megállapítása volt. Polka ugyanis nem mászhatott fel vele a kanapéra, hanem a földön kellett maradnia, így mi más is lehetett volna az én kedvenc ebem, mint egy "földi lény".

 A két kölyök máskülönben hihetetlenül jól elvolt egymással, attól tartok Polka kutyahavernak nézte Noémit, pedig a lányka alapvetően négykézláb kúszva nyávogott neki, szóval...:) mindenesetre Polka összevissza nyalogatta Noémit, miközben a padlón csúsztak és birkóztak. Kicsit aggódtam, de hát Noémi harmadik gyerek, és ahogy az anyja utalt a klasszikusra, a "harmadiknál az ember a kutyának füttyent, ha leesik a kölök cumija" :)

ha lenne egy olyan hónap (hét...), amikor nem kellene állatorvoshoz menni.

Ma viszont megint a Belgrád rakparton kezdtünk, mivel Polka lerágta/lejárta a fél tappancsát, gennyes, véres, fáj neki, szenved.

És ennek hangot is ad. Konkrétan morgott a kedvenc dokinénijére, amikor megpróbálta lekezelni a lábát. Ez azért nem volt szép, lássuk be.

Mini! új barátnő a láthatáron, ő Mini, a nyolchónapos juhászkutyi-keverék.

Menhelyről hozták Andrásék, egyszerűen übercuki.

Ami azonban igazán elgondolkodtató, az Mini végtelenül hálás, szomorú, de bizakodó kis lénye, illetve vele szemben a mi agresszor kis vadállatunk. Lehet, hogy el kéne vinni tanulmányi kirándulásra Polkát egy menhelyre?

Ha haverokról beszélünk, nemhogy nem feledkezhetünk meg Luluról, de illik őt külön kezelni. Ő a FirstHund.

Lulu - egyéves berni pásztor lány. Polka elsőszámú haverja, 9 hetesen vele találkozott először az alomból való kiszakítás után. A bűnszövetkezetben történő almalopás- és falás közösségformáló ereje kötözte össze őket, tejsav vagy gyanta.

Emellett nyilván az a végtelenül jámbor fajtája és a korlátlan birkózási hajlandóság teszi őt numero uno ebbé, és bizonyára hozzájárul a haversághoz az is, hogy Lulu Harasztin lakik, és ha Haraszti, akkor ipari mennyiségű alma, egész napos játék, jutalomfalat-hegyek, egyszóval maga a szabadság, kutyaparadicsom.