Polka haverjai:

Málna - fenegyerek beagle a Rádiónál, Polka, ha megfeszül sem tudja utolérni, de rendületlenül próbálkozik, dühödten, majd rekedten csaholva üldözi. Málna kifejezetten élvezi, hogy kicsinálja, flikkflakkokat, váratlan kanyarokat iktat be, őrületbe kergetve a kölköt. Tegnap Polka konkrétan az idegig lekoptatta saját körmeit a nagy betonhajszában. Ha ki kell fárasztani a dogot, akkor Málna a tuti választás.

Süti – vajszínű tibeti, szintén rádiós kolléga, a hírek szerint Polka azon kevesek közé tartozik, akivel jól kijön, mivel domináns kan a szentem. De ők ketten azért vidáman üldözik egymást, ráadásul némiképp kiegyenlítettebb a verseny, mint Málna esetében.

Folytatjuk…

Ui: Amúgy megtanultunk feküdni, alma a jutalomfalat, ha a „fekszik!” vezényszóra hajlandó lefeküdni. Mondjuk, volt egy olyan érzésem a hatszázadik próbálkozásra, hogy kifogtam a világ legbutább juhászkutyáját. Azért szeretlek ám, Polka, ha lassú is a felfogásod :)

A Kölök gyógyulgat, ma már volt újra kutyaoviban. Ügyesedik, okosodik, de a falkafutás nevű játékhoz szükséges képességek a jelek szerint az ösztönein kívüli tartományban helyezkednek el.

Ennél a játéknál a gazdák elkezdenek rohanni a terep egyik végéből a másik felé, ekkor a kutyák is nekilódulnak, mert ösztöneik szerint ilyenkor együtt kell futni a falkával.

Ez mind a húsz kutyánál működik, kivétel Polka, a szemlélődő. Ő ilyenkor jön rá, h csudi jó szagú a fű a sarokban. A gyakorlatban tehát minden kutya rohan, Polka meg elmélyülten szaglászik háttal a rohanó csapatnak, magától szerintem észre se venné, hogy egyszeriben mindenki eltűnt körülötte, ha nem üvöltenék neki kedvesen, h jöjjön már ugyan a jutalompárizsiért...

Ja, és minden fotó megtekinthető az Indafotón is.

Új értelmet nyert a fenti mondás. Polka legendásan kényes beleit ismerve ugyan semmi újdonság nincs benne, de a ma reggeli meglepi-kak minden várakozást felülmúlt.

Egy fél pár térdharisnyát sikerült némi anyai közreműködéssel kitolnia magából az állatorvosi rendelőtől 50 méterre.

Ha nem kínlódott volna előtte fél napon keresztül, és nem kakált volna véreset, majd szimplán vért, még mulatnék is rajta, így viszont épp csak kezdem kiheverni. Az orvos sem kacagott, egyből röntgen, ma estig koplalás, aztán diéta, és reménykedés, hogy a belei nem sérültek meg nagyon a kb harminc centi hosszú harisnyától. Szar ügy, na. Polkával mindig történik valami. Ennek megfelelően az 'állatorvos' címke egyre nő :)

szép kiskutyám elmúlt hat hónapos, közel 15 kilogrammra hízott, és jár kutyaoviba :)

egyébként most épp meghúzta a lábát, így kényszerpihenőn van. fő a változatosság.

Gellért-hegyen futkorásztunk, néhány kép erről (mobillal, nem a legjobb)

mármint tartósan beállunk-e vajon a fosásra, vagy egyszer megszokja, h a Belvárosban mocsok van, és felvértezi magát a bacik/vírusok ellen? Merthogy már megint megy a hasa, sőt hét közepén még hányt is egy csomót, éjszakai ügyeletbe kellett vinnem, olyan szarul volt. Ez még kedden volt, ma vasárnap van, és még mindig hasmenése van. Vmi frankó vírust kapott be, de legalább a kedélyállapota megjavult mostanra.

Így szeretjük egymást a most kb 13 és fél kilós ölebbel:

őőő, Polka ölég masszívan és kitartóan fosik, most már hetek óta... elvittem állatorvoshoz, várjuk a kak-tenyésztés eredményét.

Amúgy nem kedélybeteg, két pofára nyomja a kaját, rohangál,ráadásul 12,5 kiló volt tegnap reggel, szóval látszólag nem hagy rajta nyomot a hasmenés, de azért nem a legkellemesebb a dolog. Gondolok például arra, h milyen arcot vágtak a Kálvin téri alkeszek az aluljáróban, amikor Polka váratlanul odafosott eléjük egy öblöset. Khm...:)

Most diétázik egy pár napja, mert simán lehet, h időközben allergiás lett a royal canin valamelyik összetevőjére (fene a kényes belét). Mindenesetre ma, vagy legkésőbb csütörtökre kiderül, h van-e vmi fertőzés.

Szóval a baleset után elég szar napok következtek. A gallér miatt Polka olyan kis szerencsétlen lett, mindennek nekiment, és roppant módon irritálta, h korlátozva van. Ráadásul a szeme be volt varrva, és elvileg minden nap többször is kellett volna cseppenteni az antibiotikumos cuccal. Igen ám, de őkelme ennek erősen ellenállt. Minden alkalommal addig hisztizett, amíg végül elálltam a dologtól, vagyis jó, ha egyszer-kétszer sikerült egy cseppet beletolni a szemébe.

Végül két nap múlva megelégeltem a dolgot, és visszavittem az orvoshoz, h egyrészt legalább egy csepp célba érjen, másrészt szaktanácsért. A doktornő, aki nagy állatpszichológus is szerintem, legalábbis Polkára egyértelműen hatással van :), mondta, h ilyenkor nem lehetünk puhák, mert akkor az rögzül benne, h hisztivel mindent el tud érni.

Tehát kőkeménynek kell lenni, rákiabálni, ha kezdi a műsort :) A másik gyakorlati segítség a szájkosár lett. Ugyanis az orvosnál annyira meglepődött attól, hogy az ő igen félelmetes fogcsattogtatásai közepette egyszer csak befogták a csőrét, hogy egy pillanatra elfelejtett tiltakozni a kezelés ellen - szóval ez jó praktikának tűnt.

És valóban, az első két napban a szájkosár volt a legfőbb hadifegyver Polka hisztijével szemben, és onnantól már nagyon profin mentek a cseppek, egy idő után szájkosár nélkül is. Rájött, h ha hagyja magát, előbb szabadul...

Végül amikor kiszedték a varrást (amit egyébként példásan jól viselt, mindenki ámulatára) kiderült, h nagyon jól gyógyul a szeme, még pár nap csepegtetés, és minden rendben lesz.

Levettem róla a gallért is, és gyógyultnak nyilvánítottam :)

ui: leszedtem a régebbi képeket a fényképezőgépről, ilyen volt Polka szeme, miután már kiszedték a varratot:

Ez most tényleg szörnyű lesz... még most is, hogy már túl vagyunk rajta.

Szóval a szülinapomon Polkának sikerült belerohannia egy égő cigarettába. Szemmel. Felvonyított, de már rohant is tovább. Gyorsan leállítottam, hogy meg tudjam nézni a szemét, aminek látszólag semmi baja nem volt. Gondoltam, talán csak a szőrt érte a szeme sarkában, szóval bemázlizott.

De délutánra úgy láttam, kezd bedagadni a szemhéja. Telejesen bepánikoltam, rohantam vele a délutáni rendelésre. A doki azonnal mondta, hogy nagy a baj, amikor megfestette a szemét, az is kiderült, hogy nemcsak a szemhéj égett meg, da sajnos a szaruhártya is, ráadásul több ponton. (Itt le kellett ülnöm, mert szabályosan rosszul lettem...) Azonnali beavatkozást javasolt, elaltatták, és összevarrták a harmadik szemet, hogy alatta tudjon regenerálódni a szaruhártya. Csóri Polka szemhéján egy kis kanült vezettek ki, hogy a folyadék, genny tudjon távozni.

Kaptam humán antibiotikumos szemcsepp receptet, amivel legalább napi ötszöri csepegtetést írt elő. Közben Polka kezdett ébredezni, egyből kaparta a szemét, szóval kapott egy csinos gallért. Elvileg lábon kellett volna jönnie, de annyira maga alatt volt, hogy kézben vittem haza. Itthon az ölemben aludt, én meg állandóan elsírtam magam, ha ránéztem... (folytatom)

csak annyi számítógépes nehézséggel kell állandóan szembenéznem, ami már jelentősen bonyolítja a blogolást.

pedig rettentő sok érdekes (rossz is sajnos :(...) történt velünk, nem is tudom, hol kezdjem.

megpróbálok kronológiai rendben haladni.

megvolt a negyedik oltás július 10-én, és már alig tudtam kivárni az első sétáltatást, és persze az első nyaralást. ez 24-én lett volna az előzetes tervek szerint. 22-én, a születésnapomon mentünk először utcára... jó kis szülinap lett belőle...

Tegnap állatorvosnál jártunk, full-extrás menet volt: oltás, törzskönyv, chip, útlevél. Az első alkalomhoz képest olyan hisztit levágott, hogy ihaj, a chipezésnél már akkor elkezdett üvölteni, amikor hozzáért a doki. Elég kínos volt :)

Ráadásul este ellophatott egy pár szelet rizses hamletet, legalábbis erre következettem a hányás állagából és tekintélyes mennyiségéből, amit hajnal egy körül sikerült az ajtó elé pakolnia. Arra ébredtem, hogy keservesen vonyít, ekkor még egy kis gyomornedvet kiadott magából, aztán szenvedő arccal bevonult a szobámba, és reggelig aludt egy szó nélkül.

Ez Polka családfája, főleg a mamájának és az anyai ágnak vannak elismerésre méltó címei, Szotyianyu kitüntetései alig fértek el a törzskönyvön :)

Cukor pon Izlandról, ilyen lesz Puliszka is, ha megdagad...ööö...megnő.

Isten éltesse sokáig a ma háromhónapos Polkát. Éljen soká, hurrrrá!

Ez itt egy The Dog stílusban készült reggeli fotó az ebről. Aki ezen a hajnali órán épp 8,6 kilót nyomott, és egy nap híján 3 hónapos :)

A legszembetűnőbb az, hogy kezd nyúlni az orra, ettől pedig már nem olyan babás a feje. Kész felnőtt, akárhogy is nézzük :)

a kutyanevelés macerásabb, mint gondoltam. Látom magam előtt a rutinos kutyások arcát most: "na, kispiskóta, rájöttél te is" :) 

Polka pisilési szokásai sokat változtak, és nem előnyére. Nagy reményeket fűzök persze a szabad sétáltatáshoz, erre már csak 2-3 hetet kell várni. Hétfőn megyünk állatorvoshoz, megkapja a negyedik oltást, a chipjét, törzskönyvét, és kiállíttatom a kutyaútlevelet is. Ez ugye 14-e, ha jól emlékszem, tehát kb a szülinapomtól megkezdhetjük a sétálást. Esküszöm, a sz..., szóval mindent kihajtok belőle, utána tomboljon :) 

Terveim szerint lesznek nagy futások a Gellért-hegyen minden hajnalban, szóval ki fog nyúlni, azt garantálom. Amúgy megértem szegényt, mert az utóbbi egy hétben már annyira kimerült voltam, részbe miatta, részben a sok meló miatt, hogy tényleg nem tudtam vele eleget foglalkozni. Majd most bepótoljuk. Nagyon várom a szabit is, remélem, eljutunk Horvátországba, és akkor még a tengerben is úszhat a szentem :)  

Polka így tombol egyébként:

Polka napról napra nagyobb, és annyi minden történik vele, hogy ihaj. Nekem pedig a karikák nőnek a szemem alatt. Túl van a gyermek a harmadik oltáson, már csak egy hét, meg még némi ráhagyás, és mehetünk utcára vele. Jó lenne, mert kezdem azt érezni, hogy időnként just for fun pisil be a lakásba...

Érdekes, az utóbbi pár napban stagnál Polka súlya, beálltunk 6,5-re. Nem szélesedik, hanem inkább nyúlik, és napról-napra szürkül a nózija alatti és feletti fekete szőr.

Így nézett ki (a fejéből) vasárnap:

Valójában a mostani éjszaka épp nem, ellenben az összes többi... Polka hajnal kettőkor elkezd nyüszíteni, és semmi sem tudja megakadályozni ebben a tevékenységében mindaddig, amíg elő nem jövök a hálószobából. Ekkor kitörő örömmel üdvözli magán kívüli árnyamat, és maga körül forogva elvezet a bejárati ajtóig. Kinyitom, ő kivonul, kakál, én félálomban örvendezek a cucc felett, megkeresem a papírt, összeszedem, lehúzom a wc-n. Hálóba be, Polka kint. Nyüszítés. Elhalkulás. Három órával később újra rázendít, pisi, wc, ekkor már a nappali kanapéján esem össze, Polka pedig boldogan elheveredik előttem a szőnyegen, és így alszunk reggelig. Ha van társaság, nincs sírás.

Mit mondjak, jól definiált karikák vannak a szemem alatt.

Amúgy sokkal rosszabb, mint egy gyerek (gondolom), minden percben azt lesem, hogy most épp hogyan tesz kárt saját magában. Lassan olyan rutinnal halászom ki a szájából a kupakokat, kosárdarabkákat és minden apró kacatot, amit benyel, mint egy fül-orr-gégész.

Ui: ő Lulu, egy perccel utána már a szájában volt a kutyám...

Nos, Polkával az élet, khm, macerás :) Aktív napok állnak mögöttünk, az egész napos pörgés és rosszalkodás után alszik egy kicsit, aztán ugyanúgy hajnali háromnegyed 6-kor kezd nyüszíteni az ajtó előtt minden nap.

Viszont eredmény, hogy már úgy mondjuk 90 százalékban lakástisztának merném mondani; sikerült elérni, hogy a bejárati ajtó előtti kis területen végezze a dolgát, amiért persze hatalmas ujjongás a jutalom.

Oké, magam is bizarrnak érzem, az "óóóókos kutya" lelkendezést egy kupac kaka felett, de ha ez kell, hát megkapja.

Továbbá elkezdtem Polka nevelését. Némi szakirodalom átböngészése után éles elmémmel rájöttem, hogy olyan gyorsan fog a fejemre nőni ez a hat kiló pon, h mire észbe kapok, ő lesz a falkavezér, én meg a falka élelmiszerellátási- és köztisztasági felelőse.

Szóval, vége a jó világnak, Polkának az utóbbi napokban engedelmeskednie kell. Például nem harapdálhat, nincs hiszti lefekvés után, és nem járkálhat be a hálószobába. Én meg megtanultam, milyen egy legmélyebb érzéseiben megbántott, rettenetesen csalódott kiskutya tekintete.

Lesújtó.

De meggyőztem magam, hogy nem az anyja, hanem a főnöke vagyok, így nem lehet érzelmileg zsarolni. Na jó, egy kicsit azért lehet.

Dagad a keblem a büszkeségtől :) az állatorvos nagyon megdicsérte Polkát, teljesen egészséges, ráadásul egy nyikk nélkül tűrte az oltást. Tényleg ügyes volt. :) ja, két olasz fiú pedig azt mondta rá a Váci utcában, hogy "bella bambino" :) a bella signoritát nem hallottam, azért azt is illett volna, nem? :)))

Az orvosnál viszont megnyugtattak a táppal kapcsolatban is, két hét múlva megyünk legközelebb, aztán még két hét, és mehetünk sétálni:)

Jaj, és volt bent egy nagyon szép kölyök labrador, négy és fél hónapos, és ahogy hallottam fél füllel a dokival való beszélgetésüket, lehet, hogy diszpláziás szegény. :(

Olyan szomorú. 

pontosabban a youtube-on szemléli egy fajtatársát:

Hajnalban, Polka életének 10. hetében 5,7 kilogrammot mutatott a mérleg... vagyis mivel a vele-nélküle módszerrel mázsáltam, maradjunk annyiban, hogy ennyi volt a különbség :)

A dilemmám az, hogy több netes fórumot áttanulmányozván már kicsit sem vagyok olyan biztos abban, hogy tényleg a legjobbat kapja a royal canin méregdrága tápjával (medium junior). Azt mondják, hogy az rc junior tápokban túl sok a fehérje, ettől nagyon gyorsan nőnek, és ezt nem biztos, hogy bírják az izületek.

Elkezdtem számolgatni. Állítólag az ideális a 25%-nyi fehérjebevitel. Polka várhatóan 18-20 kg lesz, ha felnő. A táp adagolási útmutatója szerint, a 20 kg-os felnőtt-méretű kutyoknak ebben a korban 235 grammot kell 3 részre elosztani. Ebben 30 százalék fehérje van, vagyis 70 gramm. Ha azt akarom, h a 25%-nak megfelelő legyen, akkor az 59 gramm. Ez azt jelenti, hogy 175 gramm kajából megvan az 59 g fehérje.

Este megyünk állatorvoshoz, megkérdezem tőle, mit gondol. Ha jól okoskodtam, akkor estére kap némi kiegészítést, kis rizst, zöldséget, valamit.

Azon mulatok magamban, hogy ha egy kutyu étkeztetésén ennyit parázok, mi lesz velem, ha gyerekem lesz :)

 Ma bevásároltunk. Polka kapott egy játékbirkát, ahogy így elnézem a lelkesedését, egy hét múlva jöhet a következő... most épp a laptop szélét rágcsálja, viszonylag nyűgös, mert egész nap a levegőn hancúrozott. Egyelőre ugye utcára nem lehet vinni, amíg nem kapja meg az első négy oltását, így a "nagyiékhoz" visszük ki minden nap, hogy mégse a lakásban kelljen lennie. Gyakorlatilag 70 százalékban alszik :)

Most persze nem, amióta hazaértünk, ettünk és játszottunk, kolbászol nyüszögve a vizes tálka, az asztal alatti szőnyeg, birka, kutyakosár négyszögben, és nem találja a helyét.

A fressnapfban vásároltunk neki, a fent említett birka mellett kapott még egy rágnivaló vmi kötélfélét és egy kiló méregdrága junior tápot. Meglátjuk, tényleg olyan jó lesz-e, ha igen, akkor az egykilós kiszerelést el kell felejteni, szimpla finanszírozási problémák miatt.

Ma fürdetés is lesz, a kerti tapasztalatok alapján ezzel nem lesz gond, mert beállt a slag alá, és rettenetesen élvezte a vizet.

Lulutól, a serdülő szomszéd berni pásztortól egyelőre fél, amit kétféle módon fejez ki, először megpróbálja megharapni, utána meg behúzott farokkal nyűszít. Csóri Lulu persze játszani akarna, de ebben még egy darabig nem lesz partner Polka. No de eltelik pár hét, és terelgetheti egymást a két juhászkuty. :)

A kilenchetes juhászkutya június 13-án, pénteken szerencsésen megérkezett Budapestre. Túléltük az első éjszakát minden különösebb atrocitás nélkül, most épp egy báránybőr papucsot talált, amelyet fajtájának büszkeségeként épp terelget...ööö, tép.

Az egész úgy kezdődött, hogy nemrégiben Ausztriában megláttam egy összement bob-tailt. Hiába kerestem itthon, nem jöttem rá milyen kutyával találkoztam, így utolsó megoldásként beírtam a google-ba, hogy közepes bob-tail. Ez bejött. Az eredmény: lengyel-alföldi juhászkutya, pontosabban Polski Owczarek Nizinny. Röviden pon.

Ebből a fajtából Magyarországon néhány tucat kutyus él mindössze, de legalább az biztos, hogy nincs túltenyésztve.

Szóval, az első google-találattól számítva még tíz nap telt el addig, hogy itt rohangáljon és rongáljon a továbbiakban egy pon, név szerint, figyelembe véve lengyel gyökereit: Polka.

Polka most kilenchetes, kislány, fekete-fehér, de idővel szürke-fehér lesz.  

Isten hozott, Polka, és téged is, kedves olvasó.

Innen folytatjuk...